A barlangot először 1958-ban E tárta fel E. G. Holland, aki három felnőtt és egy fiatalkorú csontvázmaradványait hozta felszínre; ezek az egyének a radiokarbonos kormeghatározás alapján a korai bronzkorban éltek. A régészek 2016-ban tértek vissza a helyszínre, ahol állatcsontokat, kőeszközöket, kerámiát és kagylókból készült gyöngyöket tártak fel.
A Martin Stables régész által végzett, legutóbbi ásatás során egy kagylógyöngyöt és emberi maradványokat is találtak a helyszínen, amelyek 11 ezer évvel ezelőttről, a korai mezolitikumból származnak: abból az időszakból, amikor a Homo sapiens, vagyis a modern ember volt az egyetlen hominida faj, amely még fennmaradt a Brit-szigeteken.
A csapatnak sikerült azonosítania nyolc, a barlangban eltemetett egyént, amelyek közül hetet a Nevadai Egyetem és a Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatói szénizotópos kormeghatározás segítségével vizsgált.
Az eredmények azt mutatták, hogy a barlangot három különböző időszakban is temetkezési célokra használták:
körülbelül 4000 évvel ezelőtt a korai bronzkorban; körülbelül 5500 évvel ezelőtt a korai neolitikumban; és körülbelül 11 000 évvel ezelőtt a mezolitikum korai szakaszában.
Ez egy fantasztikus felfedezés és nagy örömünkre szolgált, hogy megerősítettük azt, hogy Martin Stables hihetetlen lelete körülbelül 11 ezer évre nyúlik vissza és egyértelmű bizonyítékot nyújt a mezolitikus temetkezésekre északon
– mondta Dr. Peterson, a UCLan munkatársa a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Ez különösen izgalmas, mivel ezek az utolsó jégkorszak vége utáni emberi tevékenység legkorábbi időpontjai Nagy-Britanniában.